Még egyetemista koromban gyakran úgy alakult, hogy az én albérletemben kötöttünk ki egy páran, mert egyrészt közel volt az egyetemi klubhoz, másrészt életem során valahogy nem sikerült baráti kapcsolatba kerülnöm semmilyen alkohol tartalmú termékkel.

Akkoriban hiába mondta nekem édesapám, hogy ez tulajdonképpen jó dolog és örülnöm kellene neki, én úgy éreztem, hogy ez gátol engem abban, hogy be tudjak illeszkedni, hiszen így menő arc helyett én voltam az a lány, aki még hajnalban is emlékszik, hogy ki milyen kabátban érkezett, kinek milyen színű volt a táskáját és akinél crashelni lehet, mert képes haza találni, nem volt ez másképp azon az estén sem.

Odakint lassan már hajnalodott, a másnapi tervek között pedig szerepelt, hogy csak be kellene menni előadásra, így szerencsémre senki sem követelt after partyt, hanem aludni tértünk.

Másnap reggel tanúja voltam egy érdekes jelenetnek, amit akkor ugyanúgy nem értettem, mintahogyan nagyon sokan a mai napig.

Az egyik srác, legyen a neve Alex, bár semmi sem indokolta ezt valahogy nagyon furcsán jelezte, hogy neki most azonnal mennie kell, nagyon siet, elkésik, nem kér még kávét sem, ne haragudjak. Mondtam neki, hogy persze menjen csak, ha dolga van, dolga van, ugyan miért haragudnék.

Pár perccel később jött ki a konyhába az egyik lány azzal, hogy kérhet-e egy kávét és csak úgy mellékesen megkérdezte, hogy merre van Alex. Mondtam, hogy az előbb ment el, mert valahová nagyon sietnie kellett.

Természetesen mi nők is észrevesszük egymáson azt, ha valami nem kerek és megkérdezzük, hogy mi a baj, de addigra már nem voltunk négyszemközt, így csak később mesélte el, hogy neki nagyon tetszik Alex és hogy tulajdonképpen ők azon az éjszakán mondjuk úgy, hogy összegabalyodtak és hogy ő azt hitte, hogy akkor Alex járni szeretne vele. Én pedig megnyugtattam, hogy ez biztosan így is lesz és hogy ezt majd később megbeszélik és ha összefutok Alexxel megadom majd neki a lány számát.

Te, aki ezt a történetet olvasod már tudod, hogy ebből nem lett happy end, Alex nem kereste többé a lányt és azon a reggelen nem azért sietett, mert dolga volt, hanem csak szerette volna elkerülni azt, hogy találkoznia kelljen a lánnyal.

Hogy miért is tette ezt Alex?

A válasz nagyon egyszerű, még akkor is, ha nőként ezt elfogadni iszonyatosan nehéz.

Alex egyszerűen nem utasította el a kínálkozó alkalmat, ahogyan a férfiak többsége sem fogja. Majd eltűnt, ahogy a férfiak jelentős része el szokott, az egyéjszakás „szerelmet” követően.

Most el lehet mondani azt, hogy az összes férfi egy szemét, gerinctelen és gyáva, csak kihasználnak bennünket nőket. Így gondolni jogod van, de hadd kérdezzem meg…ebben a történetben ki volt az, aki hagyta hogy ez vele megtörténjen? Ki volt az, aki nem követelt meg többet?

Igen én is sajnálom azt a lányt azóta is, iszonyatosan fájt neki, mert én tudom, hogy ő szerelmes volt, de Alexet megváltoztatni nem tudom, ahogy a férfiakat sem tudjuk, viszont ha megértjük azt, hogy mi az, ami Alexben lezajlott akkor, úgy megkímélhetjük saját magunkat ettől a fájdalomtól anélkül, hogy tömegesen apácazárdába vonulnánk.

Most pedig képzeletben újra feltesszük a fejünkre a tiarát, felsétálunk a toronyba és onnan nézzük meg azt, hogy mi is történt valójában.

Egy hölgy nagyon okos nő, ezért nem harcol ott, ahol nem nyerhet, hanem elfogadja azt, hogy a lovag, aki férfiből van egészen másképp tekint az együttlétre egészen addig, amíg nem lesz szerelmes a hölgybe.

Hogy miért is van ez így? Mert a természet anya szintén nagyon okos nő és úgy alkotta meg a férfit, hogy annak az agyában a szexualitásért felelős központ sokkal nagyobb, mint egy hölgynél. Egy hölgy pedig érti ezt, elfogadja, és örül neki, hiszen ez az a központ, ami lehetővé teszi, hogy a világ tele legyen cukibbnál cukibb kisbabákkal.

A hölgy felteszi magában a kérdést, hogy vajon akkor is zavarná-e a természetnek ez a rendje, ha adott esetben ott feküdne egy férfi előtt, vágytól epedezve és a lovagja közölné vele azt, hogy drágám, holnap korán kelek, fáradt is vagyok és most amúgy is fáj a fejem, nem mellesleg pedig megkértelek arra, hogy vasald ki az ingeimet, de te nem értél rá, ezért most haragszom.

Tudod sajnos egyre több erős, modern gondolkodású nőt ismerek, aki a saját bőrén tapasztalja azt, hogy mi történik akkor, ha sikerül elnyomni egy férfiben a legősibb ösztönt és ezek a nők egyáltalán nem úgy állnak hozzá, hogy jaj de jó, végre sikerült kiherélnem, hanem azért nem alszanak éjszaka, mert nem tudják kiverni a fejükből

…a vajon már nem tetszem neki?...

…azért nem kíván, mert nem szeret engem?...

…van valakije?...

jellegű kérdéseket.

A legfontosabb, amit egy hölgy egész élete során észben tart az az, hogy a lovagból kiölni a szexualitást nem lehet, de a kettőjűk közötti kapcsolatban ki lehet kapcsolni, ezért egy hölgy SOHA ÉS SEMMILYEN KÖRÜLMÉNYEK KÖZÖTT:

• nem használja a szexet jutalomfalat gyanánt; DE
• nem is tekint a saját testére úgy, mint valamilyenfajta fizetőeszközre.

Hogy hogyan is tekint egy hölgy (hétköznapi, halandó nevén egy értékes nő) erre a kérdésére?

Az ismerkedés időszaka alatt (amely csak akkor lesz valóban időszak, ha nem pár órából áll, de még csak nem is néhány napból) a hölgy arra figyel, hogy a lovagnak legyen lehetősége megmutatni valódi jellemét és szándékai komolyságát.

Ha ez a lépés kimarad, ahogyan ez a mai rohanó világban olyan gyakran, akkor sajnos hiába szimpatikus, hiába kedves, hiába mond szépeket, ha a hölgy túl hamar odaadja magát, akkor nem csak azt kockáztatja, hogy eleve olyasvalakivel teszi, akiben eleve nem is volt ettől komolyabb szándék, de adott esetben azt is elveszítheti, aki csakugyan érdeklődött.

Mondhatod azt, hogy megváltozott a világ és túl vagyunk már a középkoron és neked ugyanúgy nőként jogod van dönteni ebben a kérdésben. Jogod az van, neki meg joga van úgy gondolni, hogyha vele ennyire gyorsan ment, akkor mással is ilyen gyorsan fog, aztán lelépni. Nem, nem fogja ezt elmondani neked, nem kezdi majd elmagyarázni, csak egyszer eltűnik, mint Petőfi a ködben.

A másik lehetőség, hogy ezt nem azonnal teszi, hanem jön egészen addig, amíg fel nem teszed azt a nagy kérdést, hogy hol is tart a kapcsolatotok, ő pedig ezen a pont lep meg távozási szándékával. Igen, nekem is megvan erről a véleményem, de megtartom, mert gondolni erről sok mindent lehet, de ettől még a férfiak többsége így fog eljárni és nőként elhinni azt, hogy az, aki előtted áll kivételes és ő majd észreveszi, hogy téged utolért a szerelem első látásra és ettől ő is szerelmes lesz, na az a mese habbal.

Éppen ezért egy hölgy tudja azt, hogy mindketten sok mindent tapasztaltak már, sok fájdalmat és csalódást éltek át és azt is tudja, hogy a közös életük során – ha úgy alakul – többet fog számítani mindkettőjük jelleme, nem pedig azon lesz a hangsúly, hogy vajon ők a világ legnagyobb lepedő akrobatái-e, de ennyiben ki is merül a dolog.

Azt a „lovagot” pedig, aki ilyenkor azt mondja, hogy ugyan már felnőtt emberek vagyunk, ne kéresd már magad, netán kilátásba helyezi, hogy akkor ő távozni fog, ha nem lesz eksön, azt a hölgy gondolkodás és szívfájdalom nélkül elküldi, mert jobb megsiratni valamit, ami még el sem kezdődött, mint néhány hét vagy hónap után sírni olyan férfi után, akihez már el is kezdtél kötődni.

Végezetül pedig a hölgy a hála ezer módját ismeri, hiszen ebben segíti őt gondoskodó lénye. Például, ha a lovag fizette a kávézást, akkor a hölgy megajándékozza őt saját készítésű süteménnyel, ha a lovag vacsorázni vitt, akkor a hölgy az első néhány biztató találkozó után megköszönheti ezt általa készített vacsorával.

A női kreativitás kimeríthetetlen abban a tekintetben, hogy hogyan is lehetne a lovag őszinte szándékait viszonozni, az egyetlen, amit egy értékes nő, soha nem tesz meg az az, hogy a lovagi befektetések ellentételezéseként a testét adja oda, akkor sem, ha iszonyatosan odáig van, de pláne nem félelemből, hogy lelép a lovag.

Zárásként következzen személyes tapasztalatom. Mindösszesen 20 éves voltam akkor, amikor megismertem azt a férfit, aki később a férjem lett. Már akkor is más volt a világ, mégis ő volt az első kapcsolatom, az első szerelem és úgy egyébként az első minden más szempontból.

A házasságunk ugyan több mint 10 éven át tartott, de fiatalok voltunk még hozzá, sokat hibáztunk is, így elváltunk. Miután kiszenvedtem magam úgy döntöttem, hogy itt az ideje nyitott szemmel járnom a világban és már jelentkezett is egy lovag.

Ránéztem és végem volt, szerelembe estem (igen tudom, hülye voltam). Ott és akkor én is úgy döntöttem, hogy itt egy srác, akiért iszonyatosan odavagyok és felnőtt nő vagyok és amúgy is és olyan szépeket mond és olyan érdeklődő.

Csodás volt abban a néhány hétben, amíg tartott…amikor szakított velem tanultam meg a saját bőrömön azt, amit megtanulhattam volna már Alextől az egyetemen.

Nincs az a feminista kiabálás, nincs az a társadalmi nyomás, nincs az a törvény, amellyel kötelezni lehetne egy férfit arra, hogy tiszteljen és szeressen egy nőt, ha az a nő ezt a saját viselkedésével nem tudja nála elérni.

Lili Anna

Ha tetszett a bejegyzés, nyomj egy lájkot és oszd meg az ismerőseiddel.

Tetszett a cikk? Olvasd el a többi bejegyzésemet is: >klikk<