Megváltozott a világ mondják sokan és mondom én is. Mindenki egyenlővé vált mondják és mondom én is. 

Még gimnazista koromban szemtanúja voltam a következő jelenetnek.

Dél van, az egész suli az ebédlőben tolong, ki még a tálcákért viaskodik, van, aki már sorban áll, mi pedig azon szerencsések közé tartozunk, akik egy asztalnál ülve tologatjuk szét a tányéron a séf mai ajánlatát…a krumplifőzeléket…

Az asztaltársaság a szokásos arcokból áll, a hangulat még a szokásosnál is vidámabb, az utolsó 2 óra elmarad, laza lesz a mai napunk. Mellettem egy fiú és egy lány ül, mindkettő metál rajongó és bármi is van mindig együtt látom őket…cukik gondolom magamban…majd a szemem sarkából észreveszem, ahogy a fiú hirtelen felpattan és kimérten annyit mond…”Soha többet nem eszem együtt veled”, majd átvonul az ebédlő másik felébe és ott helyet foglal.

Minden szempár a lányra szegeződik, a fiúk pedig akik hallották, hogy mi is történt szemüket lesütve vigyorognak…

„Büfögtem na és? Ő is szokott…mi van ebben?”

A fiatal srácok már akkor értették azt, amit az a fiatal lány nem…

Igen a férfiak, ha esznek vagy isznak egy jót, akkor itt-ott képződik ez az és abban az esetben, ha megfelelően el tudnak lazulni hajlamosak kiereszteni a felesleget.

Ha nőnek születtél, akkor tudod, hogy a puszta biológia szintjén a mi szervezetünk sem működik olyan nagyon másképp, de legyünk őszinték pontosan érezzük azt, hogy valahogy nem nőies egy hangos büfögéssel nyugtázni az ebédet.

Lábjegyzetben hívnám fel a figyelmedet arra, hogyha a te párod sosem csinál ilyesmit, akkor ez egy dolgot jelent. Meghozza ezt az áldozatot érted, mert egyrészt tiszteli benned a nőt, másrészt…nincs másrészt, csak is miattad tartja vissza. Mivel a legtöbb nő őszintén képtelen lenne levenni a párjáról ezt a bilincset, nem kérlek arra, hogy ezt tedd meg, de legalább köszönd meg neki, hogy a te kedvedért hajlandó egy életen át püffedezni.

Hogy miért is osztottam meg ezt az emléket?

Mert pontosan ugyanilyen hatást vált ki a férfiakból az a nő, aki egy kalóz flottát megszégyenítő mennyiségű trágársággal tűzdeli tele a mondanivalóját, majd elegánsan közli, hogy neki mocskos a szája…és?...mi van ebben?

Most pedig jöhet az a gondolatmenet, hogy megváltozott a világ, hogy mindenki így beszél és a média is és különben is és neked is van jogod…

Igazad van, neked ugyanolyan jogod van elküldeni bárkit az anyjába, ahogyan a párodat arcon büfögni és még csak azt sem mondom, hogy szingli maradsz, ha erre nem figyelsz és azt sem, hogy a párod e miatt ott fog hagyni téged, de az már egy egészen más kérdés, hogy vajon ettől vonzóbb nő leszel egy férfi szemében?

Tudod, ha hozzávágod a másikhoz azt, hogy f…szkalap, ő meg erre azt mondja, hogy hülye p…csa, akkor ezek után szerinted mennyire jogos az a felvetés, hogy de hát te nő vagy, így nem beszélhet veled…tényleg?...nem onnan indult el a beszélgetés, hogy egyenlők vagytok a törvény színe előtt?...akkor, hogy jön ide a nőiességed?

Tudod az én életemben is volt jó hosszú időszak, amikor azt hittem, hogy a mocskos szám senkit sem zavar, ha mégis szóvá tette bárki ez nem törte meg a mondat eleji állításomba vetett hitem.

Hogy mikor jöttem rá arra, hogy ez mennyire visszataszító? A párom mutatta meg a saját szemén át azt, hogy ez a látásmód hová vezet.

Aztán jött a leszokási időszak és mondanom sem kell hetekig tartó küzdés vette kezdetét, amíg sikerült felfedeznem olyan nyomatékosító szavakat, amelyek megfelelőn pótolni tudják a b…meget.

Hogy mi történt azóta?

Nem árulok el hatalmas meglepetést szerintem azzal, hogy túlélte ezt a válsághelyzetet a kommunikációs készségem, de azóta minden egyes nap hallom a fiatal lányokat és nőket az utcán, a kávézóban és…

Próbáld ki magad is és nézd meg, hogy mi is az, amihez ennyire követeled a jogod.

Lili Anna

Ha tetszett a bejegyzés, nyomj egy lájkot és oszd meg az ismerőseiddel.

Tetszett a cikk? Olvasd el a többi bejegyzésemet is: >klikk<